Egy 10. századi angolszász recept alapján készített kenőcs laboratóriumi vizsgálatokban hatékonyan pusztította az antibiotikum-rezisztens baktériumokat. Összetett hatásmechanizmusa miatt a kórokozók a kísérletekben alig tudtak ellenállást kialakítani ellene, de a kutatók szerint a középkori receptet nem szabad otthon fertőzések kezelésére használni.
Az antibiotikum-rezisztens fertőzések évente több mint egymillió ember haláláért felelősek világszerte, miközben egyre nehezebb új, hatékony gyógyszermolekulákat előállítani. A kutatók ezért egy 10. századi angolszász orvosi gyűjtemény, a Bald’s Leechbook egyik receptjét vizsgálták.
A Bald-féle szemkenőcs fokhagymából, vöröshagymából, marhaepéből és borból készül, majd kilenc napig rézedényben érlelik. Amikor a Warwicki Egyetem mikrobiológusa, Freya Harrison és csapata 2015-ben elkészítette a keveréket, azt tapasztalta, hogy az hatékonyan pusztítja a Staphylococcus aureus baktériumot, köztük annak gyógyszereknek ellenálló, MRSA néven ismert törzsét is.
A későbbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a főzet nem egyetlen ponton hat: több száz gén kifejeződését módosította, károsította a baktériumok sejthártyáját, és akadályozta a sejtek közötti kommunikációt. Ez a kommunikáció a baktériumok összehangolt működésében és a védőrétegként szolgáló biofilm kialakításában is szerepet játszik. A keverék kis koncentrációban is gátolta a biofilmek képződését.
A kutatók két héten át vizsgálták, hogyan alkalmazkodnak a baktériumtenyészetek a fokozatosan növekvő dózisú hagyományos antibiotikumokhoz, illetve a középkori kenőcshöz. A modern gyógyszerekkel kezelt baktériumok a teszt végére az eredeti pusztító dózis 8–16-szorosát is túlélték, míg a kenőccsel szemben alig tudtak toleranciát kialakítani.
A lehetséges magyarázat az, hogy a modern antibiotikumok rendszerint egyetlen baktériumfehérjét vagy életfolyamatot céloznak, amit a kórokozók egy mutációval viszonylag könnyen kikerülhetnek. A középkori recept összetevőinek keveréke viszont egyszerre több létfontosságú rendszert támad, ezért a baktériumoknak sok ponton kellene egyidejűleg alkalmazkodniuk.
A kutatók célja nem a középkori kenőcs házi használata, hanem a hatóanyagok azonosítása. Ezekből olyan biztonságos, klinikai vizsgálatokon áteső gyógyszerkombinációt szeretnének kifejleszteni, amely a recept összetett hatásmechanizmusát hasznosítja. A szakemberek külön figyelmeztetnek: a kenőcsöt senki ne készítse el otthon fertőzések kezelésére, mert a természetes alapanyagok minősége változó lehet, a házi készítmények pedig fertőzésveszélyt is jelenthetnek.
