A brazil dió a diófélék között kiemelkedően gazdag szelénben, amely többek között a pajzsmirigy megfelelő működéséhez is hozzájárul. Már kis mennyiségben is jelentős szelénforrás lehet, ezért a fogyasztásánál a mértékletesség is fontos.
A szelén a szelenoproteinek alkotóeleme, ezek a fehérjék pedig számos élettani folyamatban vesznek részt. Közéjük tartoznak a pajzsmirigyhormonok anyagcseréjében szerepet játszó enzimek, valamint azok is, amelyek védik a sejteket az oxidatív károsodástól.
A szelenoproteinek részt vesznek a tiroxin, vagyis a T4 hormon aktívabb trijód-tironinná, azaz T3-má történő átalakításában. Más szelénfüggő enzimek, köztük a glutation-peroxidáz, segítenek megvédeni a sejteket az oxidatív stressztől, amely a normál anyagcsere-folyamatok során is kialakulhat.
A brazil dió Dél-Amerika Amazonas-vidékén őshonos. A szelén mellett telítetlen zsírsavakat, fehérjét, rostot, ásványi anyagokat – például magnéziumot és káliumot – és számos növényi bioaktív vegyületet is tartalmaz.
Egyetlen brazil dióban körülbelül 68–91 mikrogramm szelén lehet, míg a megfelelő napi bevitel körülbelül 70 mikrogramm. Így már egy szem is elérheti, sőt akár meg is haladhatja a felnőttek számára ajánlott napi mennyiséget.
A brazil dió magas szeléntartalma miatt a túlzott fogyasztás kockázatot jelenthet. Viszonylag szűk a határ a szükséges szelénbevitel és a hosszú távon túlzott bevitel között. Felnőttek esetében a tolerálható felső napi szelénbevitel valamennyi forrást együttesen számítva 255 mikrogramm. A határérték túllépésének kockázata elsősorban azoknál lehet nagyobb, akik rendszeresen nagy dózisú szelénkiegészítőket szednek, illetve sok brazil diót fogyasztanak.
A túlzott szelénbevitel szelenmérgezéshez vezethet. Lehetséges tünetei közé tartozik a fokhagymaszerű lehelet, a fémes ízérzet a szájban, a hányinger, az emésztési problémák, a fáradtság, a kiütések, valamint a hajhullás vagy a körmök töredezése. Nagyon magas szelénbevitel esetén súlyosabb tünetek is kialakulhatnak.